Lengyelország- Keleti-front

Egy hatalmas páncélos csata színhelye.

A páncélosok felsorakoztak. James Barnes ezredes, egy hátsó Fletley tankból leste az eseményeket.
- Haló! Vétel! Itt a Harmadik zászlóalj! Segítséget kérnénk! - mondta a rádiós.
- Srácok válaszoljatok nekik! - utasított Barnes Ezredes.
- Haló! Vétel! Itt az I. páncélos hadosztály! Mi az? - kérdezte ezúttal az itteni rádiós.
- Négy német nehéz tank éppen ronggyá lő minket! Segítsenek! Gyorsan! Vétel! - hallatszott a kétségbeesett rádiós hangja.
- Értettem! Már úton vagyunk! -
- A Folyó melletti partszakaszon! Siessenek! Úrist...!!! - és itt egy hatalmas robbanás hallatszott.
- Haló! Vétel! III. hadosztály vétel! - próbálkozott Gerorge Barnes Ezredes rádiósa.
- Barnse Ezredes! Sietnünk kell! - szalutált a rádiós, majd James elkiáltotta magát.
- Jólvan Fiúk szedjük a sátorfánkat! Indulás! -

Megkaptuk a segélykérést a frontról valamilyen úton módon a parancsnokom nem részletezte.Csak annyit mondott a fronton szétbombázzák a csapatainkat a büdös nácik, így hát hajnalban egy vadász flottával levegőbe emelkedtünk, Ford Mustang típusú vadászgépeinkkel.
Amikor elértük a frontot egy bombázó raj üdvözölt bennünket a maguk mindent felrobbantani módján. Ekkor végzetes csapást mértünk a bombázókra egy sem maradt levegőben! Így hát sikeresen megmentettük a szorult helyzetben lévő ronggyá lőtt Brit páncéloshadosztályt. De mielőtt visszavonulót fújtunk volna észrevettünk egy nehéz páncélos német hadosztályt ami épp igyekezett likvidálni a már így is harcképtelen Briteket. Pár vadászgéppel megsemmisítettük őket, majd visszatértünk a közeli ideiglenes repterünkre.
Veszteségek: 4db Ford Mustang vadászgép.
Likvidált egységek:1 bombázó légierő, nehéz páncélos hadosztály.

Az emberek az égre szegezték tekintetüket. Két csillogó ezüstszínű Mustang-gép szárnyalt lefelé a reptérre. Először a vezérgép szállt le, mögötte a másik bombázóval. Kiszálltak belőle a pilóták. A fargéppuskás, a két szárnyalatti nehéz tüzér, a két pilóta, és persze Charlie.
- Szép munka Harper! - vigyorgott Barnes.
- Megkaptam az üzenetet, miszerint úgy szétbombázták a rohadt friccek seggét, hogy mind elszáltak a bús francba! Ezért még beszélek a dandártábornagyúrral. Sőt! Most helyben! Korzo! Hívja a dandárt! - kiáltott a rádiósra az Alezredes.
/Dandár/ - Haló! Itt A Dandártábornagy! Barnes, mi a helyzet? -
/Rádiós/ - Uram, én nem Barnes Ezredesúr vagyok, Korzo tizedes. -
/Dandár/ - Ó. Jó reggelt Korzo. Baj van? Segítség kell? -
/Rádiós/ - Nem, uram, Barnes Ezredesúr beszélni akar önnel. -
/Barnes/ - Uram, Barnes Ezredes vagyok, és egy kitűnő katona mellett állok, engedélyt kérek átnyújtani neki a Bíbor Szívet, és a Főhadnagyi kitüntetését. Hat Ford M. Típusú vadászbombázóval semlegesített, illetve harcképtelenné tett, egy egész német páncéloshadosztályt, valamint egy egész flotta vadászgépet! Engedélyt kérek a becsületrendben feltüntetni ezt az osztagot, valamint átnyújtani mindegyikőjüknek a Bíbor szívet. Barnes Vége. -
/Dandár/ - Rendben, van Barnes Ezredes, engédélyt megadom, gratulálok, Harper, FŐHADNAGY! -

A minap kitüntettek de máris várom a következő bevetést ahol ugyancsak bizonyíthatom csapatom rátermettségét.
Elmentem hát arra a rétre, ahova Barnes Ezredes hivatott.
Beszédet kellett mondanom.
- Kedves, csapatom, és a többi keményen küzdő harcos. Nem tettem mást, minthogy megtettem a kötelességemet. Akárki, aki büszke a hazájára, utánam csinálhatta volna. És kapok egy Bíbor Szív kitüntetést, ami csak annyit jelent, hogy én vagyok én, és jókor voltam jó helyen! Kedves honfitársaim! Kedves Lengyel Hazavédők! Én érzem, gondolom, sőt TUDOM! Hogy mindannyian eltökélten küzdötök a hazért! Hogy akárhányan akármennyien igenis megcsinálták volna a helyemben! És most! Igen ez a háború kínja, de végignéztem, ahogyan a barátaim felrobbannak a repülőben. A Bíbor Szívet, ami most a mellemen lóg, nekik szentelem, és viselni fogom, egészen öreg koromig! Köszönöm nektek, és büszke vagyok rátok! - itt befejeztem a beszédet. Buzgó tapssal bíztattam csapatom, mikor megkapták ők is a jelvényt. Hajrá! Amerika!

Az ünneplés nem tartott sokáig. Pedig, Charlie-ék már bort is bontottak. Megszólalt a rádió.
/Jason W. Alezr./ - Haló! Haló! Itt az ötödik gyalogos hadosztály! Erős tűz alatt álunk a maguktól párszáz kilóméterre lévő Larzavichnál! Azonnali gyalogos utánpótlásra lesz szükségünk! - mondta az alezredes. -
/Rádiós/ - Renben van! Máris küldjük az utánpótlást. -
- Uram! Harper Főhadnagyúr! Azonnali gyalogos beavatkozás kell Karzavichnál! Siessenek! - Mondta a rádiós miközben szalutált.
Most már, hogy Chrlie Főhadnagy, komoly részvételei vannak a tiszti döntésekben.
Neki kell vezetnie a gyalogosokat, Karzavichig.

Amint az imént említettem vártam a következő lehetőséget hogy bizonyíthassak csapatommal.DE NEM ILYEN HAMAR!Egy bort sem tudtunk meginni pedig egy nagy borritkaságról volt szó, de a hazáért mindent meg kell tenni Így hát az első vonattal Karzavich felé. Ez út alatt 2 átszálló volt . Ezeken elég nehezen jutottunk át mivel 8 páncélos harckocsi volt a vonaton , de végül odaértünk.