Tom Jonas Háza Los Angelesben

Itt él Tom Jonas szüleivel, öccsével és barátnőjével.

Brigith-tel sétáltunk hazafelé. Ő is ott lakott velünk. Végre befordult az utcánk sarkába, és lassan-lassan el is értük a házunkat. Benyitottam a házba, de senkit se találtam. Bementem öcsém, Mark szobájába. Ott feküdt az ágyán, szunyókálva.
- Hé Mark! Én vagyok az Tom!- próbáltam óvatosan felkölteni.
- Mi? Tom a háborúban van!- mondta a fal felé befordulva, miközben kifelé kanyarodott [ ]
De amikor meglátott engem kiugrott az ágyából é megölelt.
- Anya gyere gyorsan! Tom hazatért!- és rohant is ki a kert felé.
Addig elmentem megkeresni aput. Benyitottam apa szobájába. Ott ült a kedvenc hintaszékében.
- Drágám te vagy az?- kérdezte hisz nem látott.
Egy kicsit szívszorító volt ez.
- Apa, én vagyok az Tom!- mondtam és már át is öleltem apámat.
Sírtam, hisz örültem, hogy újra láthatom.
- Marie gyertek már!- kiabált lefele.
Anya is rohant ahogy csak tudott és már félúton kiáltozott:
- Tom! Hát ittvagy?- és már meg is öleltük egymást.
A nagy öröm után, anya isteni ebédet készített a családnak.
- És Tom mi volt a háborúba? Ugye klassz volt lövöldözni? Kár hogy nem voltam ott, itthon csak fapuskával játszhatunk...- mondta az öcsém, értetlenül.
Néma csend volt. Beugrott néhány kép az elvesztett barátaimról, akiken nem tudtam segíteni. Néhány kövér könnycsepp száguldott le az arcomon..
- Te ezt nem érted Mark....-mondtam neki- Ez nem játék, bármikor meghalhatunk sajnos. Ha hibázunk meghalunk és ennyi..
Anya inkább átváltott más témára:
- És fiam milyen érdemrendek csillognak ott a szíveden?-kérdezte mosolyogva.
Elmagyaráztam neki, hogy mi micsoda és miért.
Véget ért az ebéd, mindenki elvonult pihenni. Nagyon rágódtam valamin.
- Szivem! Be bírnál jönni ide?
- Persze édesem!
- Szívem, már sok ideje meg akarom ezt tenni, de nem mertem. Khm..-köszörültem a torkom- Hozzám jönnél feleségül?- tettem fel a kérdést miközben a Franciaországban szerzett gyűrűt kerestem.
- Hát persze!- mondta és átöleltük egymást
Fél óra múlva felvettem az öltönyömet és elindultam a Pentagonba...

Tom már készülődött. Éppen a kapuban volt, mikor alig pár méterre lefékeztem előtte.
- Tom! Hatalmas a baj! Percottét eltalálták! - üvöltöttem, majd kirángattam a sebesültet az ülésről.
Szegény barátom magához sem tért hirtelen, míg föl nem fogta a dolog súlyát.
- Gyorsan egy agysebészt kell szereznünk valahonnan! Lásd el a sebeit, én elmegyek Knoxért. Ha jól tudom az ő apja orvosin is végzett. - búcsúzás nélkül bevágódtam a volán mögé, és irány Knox birtok...

/Ez az utolsó háborún kívüli kaland a közeljövőben!/

A kocsi hamar megérkezett Tom Jonas Alezredes házához. Apám kiugrott és elindult a sérülthöz.
-Kitűnő munkát végzett uram! -mondta apám Jonas Alezredesnek, ugyanis a kötés meggátolta, hogy elvérezzen sebesült katona.
Apám kivett két szerszámot a zsebéből, ezeket még rohanás közben kapta fel. Nagyon kevés volt az időnk, de egy golyó eltávolítása nem időtakarékos. Legalább négy óra ez a beavatkozás, de nekünk mindössze volt kettő és fél óránk az indulásig. Kb. hat órakkor apám ezt mondta nekünk:
-Most már mennyek, mert elkésnek! Percotte-al majd foglalkozok, de nem kell várniuk, úgy sem fog tudni most bevetésre menni, csak olyan két hét múlva.
Senkinek nem tetszett ez, de beláttuk, hogy igaza van. Beültünk a kocsiba és elindultunk. Elöszőr apámat raktuk ki otthon, hogy ellássák a szüleim Percotte-t.

Ahogy Mr. Knox mondta, beültünk a kocsimba, és elindultunk a reptér felé. Csak valami óhatatlanul zörgött a csomagtartóban.
Igen, az az újonc volt. Az úton már kezdtük megelégelni a kopácsolást, így megálltunk, és az enyhe pirkadat fényében egy fának kötöztük, és egy üzenetet ragasztottunk a homlokára.
" Én voltam a gyilkos, miattam lesz majd fájdalma egy családnak! Katona vagyok, kérem vigyenek egy támaszponthoz, és mutassák be ezt az üzenetet az ott szolgáló legmagasabb rangú tisztnek!
Aláírás: Jason W. Harley Ezredes, Tom Jonas Alezredes, Dougless Knox Tizedes"
Egy jót nevettünk rajta, majd elhajtottunk a felkelő nap felé...

Miután elindultunk nagyon zörgött a "szállítmány". Meguntuk és egy fának kötözve egy üzenetet ragasztottunk rá, amin ez állt:
" Én voltam a gyilkos, miattam lesz majd fájdalma egy családnak! Katona vagyok, kérem vigyenek egy támaszponthoz, és mutassák be ezt az üzenetet az ott szolgáló legmagasabb rangú tisztnek!
Aláírás: Jason W. Harley Ezredes, Tom Jonas Alezredes, Dougless Knox Tizedes"
Jót kacagtunk rajta és mentünk tovább.