Normandia, nyugat Franciaország

Ültem a sötét szobában Orvosok jöttek mentek. Megfigyeltem, hogy az ajtó befelé nyílik, és azt is, hogy a váltás az úgy történt, hogy kiment az aki bent volt és szólt a másiknak menet közben. Az egyik váltásnál Amikor becsukódott az ajtó, odarúgtam a vallatószéket. Épp a gyngébbik orvos volt soron, és nem nagyon ment neki az ajtó kinyitása. Erre centimétereket sasszézva mentem előre hisz a lábam szabad volt. Amikor kinyílt az ajtó kirúgtam az orvos lábát, majd a földön mozgolódott, de orrbarúgtam. Azt már nem tűrte csöndben, ugyanis jajjgatott elég hangosan.
-Bakker! Kussolj be! -ordítottam rá de elkéstem.
Bejött a másik orvos, azt ahogy belépett úgy rúgtam tökön kapásból. Az ordított(Ugyanis általában vasbetétes csizma van egy katonán). Arra már a jenki rohant le egy pisztollyal, azt a fejemhez fogta és elkezdett szidni. Beszéd közben Izomból belerúgtam az Akhillesz ínjába (amit ugyet tudnk róla, hogy kell a járáshoz és az álláshoz.) Emberke elesett és betört a feje, a kése kiesett a zsebéből. Fölborítottam magam és nagy nehezen elvágtam a kötelet.
~Még mák, hogy a kamu öngyilkosság kísérletem miatt csak orvosokat küldtek ide! -gondolltam és felvettem a pisztolyt a földröl.
-Na és most merre tovább? -néztem körbe.
Megakadt a szemem az ablakon.
-Talán ha annak a zárját szétszedem... -mondtam és kivettem egy zártörőt(ez egy olyan pisztoly amit zárak darabokra törésére használnak, ez is alapfelszerelés) az amcsi zsebéből. Kilőttem az ablakot, majd kimásztam rajta. Elkezdtem futni, és észrevettem, hogy már este van.

Már jó mélyen aludtam, amikor valaki elkezdett ordítozni.
- Riadó! Riadó!!! A Fogoly megszökött! - üvöltötte az őrtoronyban álló figura. Fölkapcsolták a hatalmas kandelábereket, és azzal pásztázták a mezőket, bokrokat. Az olasz alezredesnek hűlt helye volt.
~ Ügyes... Mit ne mondjak, nagyon ügyes... - gondoltam, majd elkiáltottam magam.
- Szakaaasz! Sorakozóóóó!! - erre mindenki fölsorakozott.
- Malarky őrmester, Percote, Nixon és Cobbler! Fogják a fegyvereket, és pásztázzák át a kocsikkal a tábor 1 km-es körzetét! Shifty Powers Tizedes, Webster, Cobb, Martin! A kapuknál különleges őrizetet kérek, hogy legalább a Jonas őrnagy által elejtett német katona ne lógjon meg! Libgott, Roe, Hoobler, Heffron! Jonas őrnaggyal tartanak, és kimennek a nyugati oldalra! Figyelem emberek! Jonas őrnagy a kis szakaszával bevárja a briteket, akik a Goldon végeztek! Ők leváltanak minket, mi megtisztítjuk St. Lo-t, és irány haza! - mondtam, majd intettem, hogy csinálják a dolgukat.

Estefelé már végre lepihentem, egy kicsit aludtam is, de akkor valaki dörgetni kezdte az ajtómat, majd be is jött.
- Elnézést, uram, de az olasz fogoly megszökött!
- Pihenj...Ó a fenébe!-majd keltem ki az ágyamból.
Kimentünk már nagyban keresték, de nem nagyon találták az ideiglenes vendégünket. Harley elmagyarázta a tervet és utnak indultunk. Mikor elfoglaltuk a megadott pozíciónkat, az egyik reflektor 4 futó személyt vett észre. Belenéztem a puskám távcsövébe majd láttam, hogy a foglyunk szaladt ott és még 3 ki tudja honnan jött német.
~ Ezek meg?!?!?-morogtam magamban.
Aztán célba vettem az egyiket. Lőttem, el sikerült találnom a térdét. Ott is maradt, de még élt. Néztem és egy nem várt fordulat következett be: az egyik német lelőtte a sérült társát.
~ Pokolfajzatok!-gondoltam bosszúsan.- Hol van itt az egy mindenkiért, mindenki egyért?!!?
Ezután szándékosan az elkövetőt vettem célba. Gyorsan meg akartam könnyíteni a halálát, és sikerült is. Egy lövésből sikerült eltalálnom a gazembert. Néztem tovább és meglepődtem amikor hirtelen eltűntek egy domb mögött.
- A fenébe!-vágtam földhöz a sisakom, majd megpróbáltam lenyugodni.- Fiúk, most megvárjuk a briteket és utána indulunk...-mondtam kicsit kedvetlenül.

/Nem most kéne írnom, de mivel kimaradtam azért most pótolom/

Engem felderítésre küldtek, hogy szimatoljunk be az elhagyatott épületekbe, bunkerekbe, de még a géppuskafészekekbe is.
-Kezdem azt hinni, hogy ma nem találunk még egy térképet sem... -mondtam a másik honvédnek és sóhajtottam egyet.
-Hát, úgy látszik nem minden német olyan "csak én éljem túl", mert azért az iratokat és minden miegyebet magukkal vittek amikor visszavonultak. -Fejezte be a mondanivalómat társam, aki már tegnap is volt ilyen felderítő őrjáraton.
Kutakodtunk, de semmi hasznosat nem találtunk. De egyszer arra kaptam föl a fejem, hogy hínak a rádión.
/Rádióstiszt/-Nem láttak németeket a felderítés során?
/Én/-Nem uram! Csak patkányokat.
/Rádióstiszt/-Értem! De azonnal értesítsenek minden mozgásról, mert megszökött az olasz fogoly! Azt mondják németek is vannak vele!
/Én/-Igen is uram! Azonnal értesítem ha észreveszünk valamit!
A rádióbeszélgetés után tovább matattunk, de semmi, mentünk a következő helyre. És ez így ment egész este, még egy amerikait sem láttunk.

//Nem, gond Knox, mivel nem vagyunk valami sokan, ezért inkább dobjuk a suttba a sorrendet:D Mindenki benne van? //

Jonas őrnagy már egy órája várta a briteket. Ekkor az eső is szakadni kezdett. Villámlás nem volt, csak dörgés és eső. Ez megnehezítette a látóviszonyokat. Ám ebben a percben egy tank lámpája jelent meg a domb mögül. Sherman volt. És mögötte vagy negyven angol katona. Nem voltak túl jó hangulatban. Pedig a katonák még cigarettát is kínáltak nekik. Beértek a táborba. Ott kaput nyitottunk, és elmagyaráztam nekik is, hogy érdekes dolgok történnek ebben a táborban...

Eközben Knoxék egy bunkerben ragadtak az eső miatt. Rendlman őrmester aki Knoxékkal volt, tanácsolta, hogy várjanak egy keveset itt, amíg elcsendesül az eső.
- O'Kefee közlegény! Menjen le a pincébe, és kapcsolja be az áramot. Knox, Ranney, Hill! Őrséget kérek az ajtókhoz. - mondta a hatalmas férfi. Vártak. Az áram nem kapcsolódott.
- Mi az ördög! - motyogta "Bull" őrmester, miközben a szivarján rágódott.
- Bristry! Nézzen O'Kefee után! -
- Értettem uram! - mondta, majd lement a lépcsőn. Előtte volt a csukott fekete pinceajtó. Megszorította a puskacsövet. Nyelt egyet, aztán halkan lenyomta a kilincset. Egy kuporgó ember körvonalát látta a sarokban. Halkan közelebb lépett. Ekkor a férfi hangosan elkiáltotta magát. Bristry üvölteni kezdett, O'Kefee, pedig röhögni.
- Azt hittem, már nem is küldenek segítséget! - röhögött a szőke közlegény.
- Na! Pete! Segíts már! Fogd meg ezt a kábelt, és tedd a piros pitlibe. Én fölkapcsolom, és hátha nem sül ki! - mondta a humoros kedvében lévő Jordan O'Kefee. A lámpák villogni kezdtek. Aztán mind fölkapcsolódott.
A Két férfi fölment, majd elhelyezkedtek. Az eső nem akart múlni...

Én a motoroknál voltam. Fölléptem az egyikre, majd elindultam az esőben Jonasék felé.
~ Remélem már úton vannak visszafelé... - gondoltam, mikor megpillantottam őket bandukolni a sáros-vizes sötét úton.
- Menjetek! A barakkoknál zuhany! Aztán mozgás-mozgás! - ordítottam, majd Jonas mellett megálltam.
- Szóljon Michellnek! - súgtam a fülébe, majd tovább mentem Knoxékat keresve. Az eső szakadt, éjjel 3-4 körül járhatott. A feleségemre, és a gyermekeimre gondoltam. Ők most nyugiban reggeliznek a Los Angelesi villánkban. Vagy Peter éppen biciklizni ment az egyik barátjával. És Mararet éppen babázik Soniával. De az is lehet, hogy mindannyian a kandalló fölötti képet bámulják, amin együtt vagyunk. Akkor is katona voltam már, de még csak őrmester. Ekkor láttam meg egy halott embert az út szélén. Egy amerikai tizedes lehetett. A torkán és a kezén harapásnyomok.
~ Vadászkutyák... - gondoltam, de akkor már kapcsoltam is. A bokorban német juhászkutyák morogtak. Fül ugrottam a motorra, és elkapartam... Leestem a sárba. Előkaptam a Thommsont, és lőni kezdtem a kutyákra.
- Alarm! Alarm! - üvöltöttek a németek. Kitoltam a motort a gödörből, és elindultam a tábor felé. Eközben rádión hivogattam Jonaséket.
- Jonas őrnagy! Itt Harley Alezredes! A Németek négy-öt kilométerre lehetnek tőletek! Igyekezzetek!-
- Értettük, uram! -
~ Remélem Rendlman őrmester volt olyan előrelátó és fedezékbe vonult az esőtől. Olyan rosszak a látási viszonyok, hogy nagyon gyorsan el lehet tévedni...

Mikor már kiértem az amcsik látómezejéből, bementem egy parancsnoki állásra, amely még a németeké volt. Lefeküdtem aludni és hat mesterlövészt rendeltem a tetőre, mert már untam az amcsikat.
-Mindent ami mozog figyeljenek meg, majd lőjék le ha az nem olasz vagy német! -mondtam nakik még mielött lefeküdtem.
Arra ébredtem, hogy három lövés szólt a tetőről. Felfutotam és elkezdtem ordibálni:
-Mi a fészkes fenét lövöldöznek?
-Sajnálom uram de egy felderítő oztag jött erre fele! -suttogták vissza rémülten, mert már tudták, hogy milyen vagyok amikor felkeltenek.
Leugrottam a tetőről, mert kb 2 méter magasan volt. Odasétáltam ahova mutatták, hogy lőttek. Majdnem főbelőttem magam a látványtől.
~Ezek a szemetek... -gondoltam elborzadva mert egy kétszer fejbelőtt nő meg egy kutya holtteste hevert a földön.
Visszamentem és idegesen kiabálta a mesterlövészekre:
-Ki a lőtt?!
Semmi válasz.
-Mégegyszer megkérdem, ki lőtt?!
Még mindig semmi.
-Mindenkit agyonlövök ha nem válaszolnak! -ordítottam amire ketten feltették a kezük.
~Kerülni szoktam az ilyet de... -gondoltam és előkaptam a pisztolyt, és lelőttem mindkettőt.
-Legyen ez pálda arral, hogy csakis amerikai KATONÁKAT lőnek le. Értik? -ordítottam rájuk.
Annyira megilyedtek, hogy szólni sem, mertek, és én meg visszamentem aludni.
~Még a rohadt amcsikat is próbáltam nem megölni szökés közben, de most meg a honfitársaimat meg lelőttem. Milyen egy ember vagyok?... -gondoltam és elnyomott az álom.


/Harlay azt mondta írjam ki, hogy Elex írjon most/

//Elex Cobblert fölfüggesztem a kalandon való részvétel alól//

Miután visszaértem a bázisra, már egy rakat sebesült kuksolt odabenn. Kétségtelen, a németek tüzet nyitottak. Jelenleg is tűz alatt állt a csapatom nagy része.
Kivétel persze Randlman őrmester eltűnt csapata. Eléggé bosszankodtam miattuk.
A nap már fölkelt a horizonton, de az esőfelhők mohó hada eltakarta bársonyos fényét. Berohantam a ház biztonságába. Elex Cobbler a lépcsőnek támaszkodva ült. A vállai és a lábai húsig égtek. Vacogott, és a felcser 10 percenkét bemorfiumozta.
- Nyugodjon meg, Cobbler! Nem lesz semmi baj. Fölfüggesztem Normandia alól. Wahuta! Hozzon hordágyat! - az alacsony férfi odarohant, és föltette a súlyos sérültet a hordágyra.
- Fedezettűz! Sebesültet visznek! - üvöltöttem. Elex épségben elért a csapatszállító járműig. A legközelebbi megtisztított repülőtérre vitték.
~ Még ma délre otthon leszel Cobbler! - gondoltam, majd kivezényeltem csapatom megmaradt embereit.
- Jól van fiúk innen már Angol honfitársainké az arcvonal! Nekünk St. Lô-ba kell mennünk! - mondtam, majd kivezényeltem a századod, és az odakinn tartózkodókat. Ekkor Randlman őrmester rikácsolására lettem figyelmes. Az a 25 ember, hiány és sérülés nélkül rohantak felénk.
- Még pont időben! - kacagtam, majd fölsegítettem barátomat a Willy's Jepp platójára.
Nos, igen az I. zászlóalj, azaz az Able század, 5 ember kivételével elindult a kemény kézzel tartott St. Lôba.

(Eddig: Elex Cobbler, Lens Freeman, George Endigton, Lewis Dirk és Perry Xerro vált le a csapattól. Ebből Elex súlyosan sérült, Lens gránát által halt, George idegi állapot miatt fölfüggesztve, Lewis, Perry tűzharcban vesztette életét.)