Monte Casino Városa és Környéke

Ez egy hatalmas német és olasz katonákkal teletömött hegyekkel körbefont városka.

A csata mindjárt kezdődik. Szerencsére nekünk nem kell lerohanni a várost. Azért mondom, hogy szerencsére, mert egy rakás zöldfülűt kaptam. Jólvan na egy-két rutinosabb katona is ott volt, de ez mind kevés. Na mindegy....Még tartottam egy tájékoztatót, hogy mindenki értse mi a dolga:
- Na figyeljenek! Itt ezen a dombon mi elfogunk rejtőzni, és várunk Harley-ékra,hogy megfutamodást színleljenek. Addig amíg én jelt nem adok a tüzelésre, addig nem is fog senki se lőni!! Világos?!?!?!
- Igen, uram!
- Na én is így gondoltam....
Egy nem a csapatomhoz tartozó telefonos rohant hozzám:
- Uram, uram! Harley ezredesék telefonálnak!
- Pihenj! Igen itt Jason! Jó, nálam most 42, akkor 3 perc múlva készenlétben leszünk. Rendben, értettem!-és le is tettem a recsegőt- Uraim! Mindenki a helyére, 3 perc múlva támadunk!
Mindenki elfoglalta az állását. Vártunk... Már félúton voltak amikor kilőttek golyószórókkal az ablakokon. Az első embereket le is terítette az ólom...Szerencsére Harley-t nem találták el. Futott megint a telefonos.
- Gyorsan adja ide!- kiáltottam.
- Itt Harley! Tom lőjjétek ki a golyószórósokat, az előző tervnek annyi! Ismétlem annyi! Lőjjétek ki őket mert, kinyírják az egész szakaszt!
Futottam vissza a helyünkre és kiáltoztam:
- Lőjjétek ki a golyószórósokat! Az ablakokban vannak! Siessetek!
Mikor odaértem én is néztem, hol találhatok egy bandát. Szinte idáig hallatszott ez amikor lelőttem azt akit a fegyvert kezelte:
- Scharfschütze!!
És kicsit be is húzódtak, de még így is látták a mesterlövészeink. Túl könnyű volt ez nekünk....

Tom jól végezte munkáját.
- Figyelem emberek! Előre nyomulunk! - ordítottam. Az egyik rádióst elkaptam, és behúztam magam mellé.
- Vétel! Itt Harley Ezredes! Harper főhadnagy jelentkezzen! - szóltam a kagylóba.
- Vétel! Itt Harper főhadnagy! Igen is, uram! -
- Vétel! Most azonnal kezdjék meg a bombázást! Ismétlem! Kezdjék meg a bombázást! - utasítottam a férfit, majd lenyomtam a kagylót. Én is elkezdtem rohanni, és egy lépcsőházba álltam meg. Egy gránát repült be, amire én fölrohantam az egyik lakásba. A szobában egy gyermek ült, akit átkarolt az anyja. Az apa a testével védte őket. Mikor beléptem nagyon megijedtek.
- Nyugalom! Semmi baj nem lesz! Nyugalom! - nyugtattam őket, olasz tudás híján. Lerohantam, és újra fölkaptam a rádiót.
- Vétel! Tom! Erős tűz alatt áll a század ÉK része! Úgy látom, Harper késik! Az isten ba***a meg! Sajnálom, hogy újoncokkal van, de be kéne jönniük a városba! Úgy látszik, hogy erősebb az ellenállás, mint azt vártuk! - ordibáltam, hiszen alig lehetett valamit hallani a golyózáporban.

Már nagyon untam magam. Valahogy sikerült kifognom egy olyan csapatot amit nem küldtek be a városba.
~Hogy az a... Itt ácsorgok és hallgatom a sűvítő golyókat! Ezt nem lehet kibírni! -gondoltam és belerúgtam egy fába.
Tiszta ideg voltam már, amikor megszólalt a parancsnok:
-Harley ezredes erősítést kér. Változott a terv, bemegyünk.
Amint meghallottam egyböl egy mosolyt csaltam a képemre és elindultam a városba a többiekkel. Szőrnyű volt amit ott láttam, több volt a golyó a földön, mint szög a városban. Már a bombázók is a fejünk fölött voltak. Berohantam fedezékba mert megkezdték a bombázást. Ott ahogy álltam a házban akkor éreztem bele a háború ízébe igazán. Egyedül egy sötét betonházban 3-4 hulla társaságában. És akkor becsapódtak a bombák és elkezdtek ordíbálni a a magasabb rangú gyalogosok:
-Ki a fedezékből! TŰZ!
Kirohantam, és a fejem elött húzott el egy géppuskasorozat. Körülnéztem, és egy olasz fejet láttam kilógni egy teherautó mögül. Odasompolyogtam, legugoltam és vártam, mikor előbújt lőni kidugtam a pisztolyom a fejem fölött és meghúztam a ravaszt. A katona holtan esett össze. Elkezdtem nézelődni hátha látok valakit akit ismerek, de legjobban Harleyt akartam látni ahogy azt mondja, hogy nyertünk. De ebben a tűzviharban talán nem is látok többet senkit az Easy-ből. Feláltam és elkezdtem lőni minden olaszt akit értem, nem ügyelve védelemre. Egyszerűen álltam a nyílt utcában és lőttem őket. Nem azért álltam fel, mert bátor voltam, hanem, mert hittem a győzelemben, mint mindeki más. Ha kell az életem adom, a hazáért, a bajtársaimért, mert rájöttem mi is a háború. A barátok, szerettek a megvédésének egy formája, amihez tartanom kell magam.

/gyáá elkapott a hév. tisztára olyan lett, mint egy film-.-'/

Harley értesített de a ki*aszott tankernek a csöve beszart és persze mivel ez ideiglenes támaszpont ezért a hadsereg csak egy tankerkocsit szolgáltat a támaszpontnak negyed óra alatt sikerült megjavítani a csövet gyors tankolás és már röpültünk is telerakni tüzi játékkal
az olaszok seggét . A koordináták alapján elkezdtünk bombázni két rajban de hogy azé ne legyen ilyen egyszerű negyed órás késés mellett még egy rakat vadászgépet is kaptunk a pofánkba elég nagy tűzharc keletkezett sorba hullottak a gépek de főleg tőlük nem lehettek túl tapasztalt pilóták mert közülünk csak 9 gépet szedtek le és jelentős része megrongálódott. A 2. raj már megkezdte a bombázást mi adig egy kicsit körülnéztünk a város tájékán és pár századot meg tömtünk ólommal hogy a csapatainknak egy kicsit könnyebb legyen de sokan a házakban voltak elhelyezkedve ezért csak oda tudtunk hirtelen bombázást végezni ahol láttuk hogy tüzelnek így a vasúthálózat környékén meggyengítettük az ellenállást

A gépek motorja a pincékbe is behallatszott. Percenként vagy ötven bomba ért földet.
- Várunk, emberek! - ordítottam, hiszen a 2. vonalon belül nem közlekedhettünk, hiszen ott már erőszakosan bombáztak. Így mindenki visszahúzódott az 1. támadási vonal mögé. A bombázás alább hagyott. Hiába, tankolni kellett ismét, és elfogyott a bomba.
- Jól van srácok! 30 percünk van bejutni 2. vonal mögé! Aztán ismét bombáznak! Ha nem jutunk be a 2. vonal végéig, akkor újra a 2. vonalat bombázzák, amin mi leszünk! De ha látják, hogy a 2. vonal szövetséges kézen van, akkor már a 3. vonalat dobálják értik? -
- Igen, uram. -
- Nagyszerű! Akkor nyomás! - kiáltottam, és rohanni kezdtünk. Megpillantottam Tomot is. Úgy látszik, ők is beértek.
- Harperék jól szétba**ták az ellenállást! Innen már gyerekjáték! - nevettem, hiszen örültem neki, hogy az Easy légi, és gyalogos ellenállása ilyen jól működik együtt. Már csak Barnes ezredes hiányzik a tankjaival. De ha jól tudom, most kimenőn van. Nyomultunk előre, ebben a szénné bombázott városrészben. Az olaszok, egyre csak hátrébb kényszerültek. A gépek már föltűntek a hegyek között. A nap is lassan fölkelt már teljesen. A zászlórúdon még mindig az ellenállók zászlaja lobogott. Az egyik olasz már kezdte fölhúzni az újabb zászlót, de szitává lőttem, és elkezdtem fölvonni a szövetségesek amerikai zászlaját. Éppen időben. Harper kiszúrta, és irányt változtatott. Innen, a zászló mellől figyeltük a zavarodott bogárként szétugró olaszokat, a hatalmas robbanásokat.
- Szép munka, emberek! - mosolyogtam, de gyorsan kapcsolni kellett. Meg kell várnunk, míg Harperék végeznek, és akkor elindulhat a 3. vonal támadása...

Nem kíméltünk semmit már-már azt lehetett volna hinni hogy szőnyeg bombázás de nem mert 4 sorba tömörültünk átlósan 1 sorba 25en 2.-ban 25 3.-ban 25-en 4.-ben pedig 16-an és csak szórtuk a bombákat majd észrevettünk 10 db vadászgépet 7en leváltunk és a sorok átrendeződve eltolódtak kitöltve az üres helyeket végrehajtottam egy csavart majd hirtelen lefele jobb irányba kitértem és még egy csavarral felfele visszafordultam és szétlőttem az olasz gépet. A többiek is hasonló frappáns trükkökkel szedték le a többi gépet majd amik vissza maradtak ellenséges csapatok a bombázáskor, hogy pontosan a célpontot semmisítsük meg zuhanórepüléssel kézbesítettük a bombát személyesen ami abból állt hogy zuhanórepüléssel a célpont felé közeledtünk majd hirtelen felrántottuk a gépet és amikor elkezdtük visszarántani akkor dobtuk le a bombát.S ezek után újra tankolni indultunk.

A gépek elvonultak. Alig egy másodperces hatásszünet, és a szénné égett romos házak közül, felszólalt a sok őrmesteri támadás, síp hangja. Az égen, néhol sötét, vastag fekete füst szállt, de volt, hogy néhány percre kitisztult, és elért minket az a nap, amelyik honfitársainkat süti, melegíti odahaza. Kissé elbámultam, elelmélkedtem ezeken a dolgokon, majd rögtön észhez térve, tovább rohantam. Már csak a menekülőket, és szívtelenek voltunk, de a hátramaradt sebesülteket lőttük. Bosszúból tettük. Annak idején, Normandiánál, ők is a mi hátrahagyott embereinket lőtték agyon. És az oroszok is mondták, hogy az ő sérültjeiket is agyonlőtték. Hát, akkor megérdemlik. A puskámat egy bajszos tisztre helyeztem. Ebben a pillanatban megszólalt a tiszti telefon.
- Haló, Harley. - mondtam bele magabiztosan.
- Haló, itt Harper! Nagy gond van! Nincs több lőszer! A bombázást le kell fújjuk! - kiabálta a telefonba.
- Értem, Charlie! Ez esetben maga is ledobatja magát ejtőernyővel, és a támaszponton keres egy pihenőn lévő osztagot! Maga lesz a zászlóalj parancsnok, és azonnal ide jön! Elkél a segítség! - ordibáltam, mert a puskatűztől megint nem lehetett sokat hallani.
- Értettem, uram! - felelt a főhadnagy.
- EMBEREK!!! Légi támogatás nélkül kell áttörni a többi vonalat.- üvöltöttem, és a bajszos (valószínűleg hadnagy) elkezdett nevetni. Főbe lőttem. A kijelentést nem kísérte túl nagy ujjongás, hiszen a légiek elvesztésével, a tervünk egy rész bukott. Bevártuk Harperéket, akik meg is érkeztek, majd hatalmas lendülettel nekirontottunk a következőnek, amit még nem bombáztak...

//jó a téma amit kitaláltál:D//

Elkezdtünk futni utcánként előre, de ez nem volt olyasmi hogy majd megkerüljük,hanem a házak helyén átgázoltunk ha megtaláltunk egy egy olasz katonát bármilyen állapotban a fejébe golyót ez volt a szabály majd a következő vonalnál elfoglaltuk helyünket. A bejárati ajtókhoz, ablakokhoz és a pincéhez tömörültünk szorosan a fal mellett tüzelésre készen . Sorba hatoltunk be a nyílásokon.Sok helyen olasz sebesült katonát találtunk "golyó fejbe otthagy tovább!"ez volt a szabály ha olasz gyermeket nőt férfit találtunk a mögöttünk 1km-rel jövő teherautókra felrakták és kimenekítették a háborús övezetből.amikor betörtünk egy házba egy rejtett adóvevő állomást találtunk sok irattal. A két rádióst elvitték kihallgatásra, a két őrt pedig fejbe lőtték majd az iratokat is elszállították az adóvevőkkel pedig rá álltak az olszok frekvenciájára hátha megtudnak valamit.

//kösz //

Ahogy nyomultunk előre, Harpert is megláttam.
- Á! Főhadnagy úr! Szép munkát végzett a légiekkel! - nevettem, és Charlie-val valamint az én és az ő csapatával, megosztottuk a munkát, és így jártunk pincéről pincére, házról házra, padlásról padlásra. Alig volt ház amiben ne akadtunk volna lőni valóra. Sajnos az utcai harcok civil áldozatokat is követeltek. Az elszámlálás szerint, itt az Easy században eddig 18 halott, és csaknem 30 sérül volt. Mellettem haladt a tiszti telefonos. Ha jelentést kértem, vagy akármi mást, akkor ezen tudtam kapcsolatot létesíteni a szakaszparancsnokokkal, illetve, az alezredessel, Tommal. Nekem most ott a dombon kéne lesnem a történteket, de nem akartam magára hagyni az Easyt. Lassan már testvéri kapcsolat jött létre mindannyiunk között.
- Ezredes úr! Vétel! -
- Halo itt Harley, tessék! -
- Itt Rendlman őrmester! Akadt egy kis probléma! A város TELE van aknákkal! - mondta ordibálva a rekedt férfi.
- Micsoda?! Mekkora mázlink van, még egybe se lépett bele senki! - Fújtam egyet, és kiadtam a parancsot.
- Kezdjék meg az aknák hatástalanítását! Küldök egy osztagot, akik a fedezésükre mennek! -
- Értettem uram! -
Eztán küldtem egy egységet, akik Rendlman őrmester, most már aknaszedő csapatát fogja fedezni....