A Pentagon

Itt folynak a legfontosabb tárgyalások, valamint a hatalmas Parkban osztanak kitüntetéseket.

Az egész Easy század itt volt már.
A vezérezredes úr beszédet mondott. Mi tisztek elől álltunk, és díszelegtünk a csillogó kitüntetések, és medáloktól. A nap erősen sütött. Az embernek kissé melege is volt a szorító fekete deszantos öltönyben. Sink vezérezredes úr beszélt.
- És most, elérkeztünk az éremosztó fesztiválhoz! Szólítanám az Easy alezredesét, Jason Wikinson Harley alezredes urat, fáradjon ide, az emelvényre. - mondta. Szépen fölsétáltam.
- Mától kezdve, Ezredesként szolgál az Amerikai Egyesült Államok hadseregében Harley Ezredes úr! - mondta, és szalutált. Eztán dobpergés volt, és a mellemre tűzték az Arany csillagot.
- Most pedig Tom Jonas Őrnagyot hívnám a porondra! - mondta a vezérezredes.
- Jonas őrnagy, mától Alezredesként szolgálja Rossveltet! - mondta, majd ismét dobpergés közepedte akár csak az Aranyat, bársonypárnán behozták az Ezüst csillagot is. Kitűzték.
- És most, beszédet szeretnék mondani a legénységnek is! Nagyon bátor tettekkel bővítettétek Amerika történelmét! Szeretném.... - folytatta, de Tom megvakarta a nyakát és így szólt:
- Jason... Lennél a tanúm... Feleségül vettem Brigithet. - mondta kissé kivörösödve.
- Viccelsz Thomas? Hát persze! Örömmel! Köszönöm szépen barátom! - mondtam, és gratuláltam a barátomnak. Eztán még pezsgőztünk, és ettünk ittunk.
Megnéztük Knox Tizedessé avatását, illetve Randlman versét meghallgattuk, amit az ütközetben elhangzottakból rakott össze.
- És ő a fa mellett állott! Barátot hallott, de németet látott! Vállába kést vágott, aztán hangosat kiáltott! - mondta a versét, néhol nevetve. Jó volt itthon, és ez kétségtelen...

Szerencsére Harley elvállalta, hogy lesz a tanúm az esküvőmön. Ezután meg is ünnepeltük az örömöt, pezsgővel és kajával.
~ Ez volt életem legjobb napja!- gondoltam magamban.
Sétálgattam, egy időre el is vesztette, Harley-t. A nagy tömeg között sétálgattam és közben fogadtam az elismeréseket ismerős és ismeretlen emberektől egyaránt. Aztán megláttam végre Harley-t.
- Elnézést, de mennem kell.- mondtam valamiféle kancellárnak.- Harley, azt szeretném kérdezni, hogy megismerhetném-e családodat? Én csak a barátnőmet hoznám, de már lassan mi nekünk is lesz gyerekünk.-mondtam vigyorogva.

Tom azt kérdezte, hogy meg ismerhetné-e a családomat.
Meglepő volt, hiszen az én családom is meg akarta ismerni őt.
- Ó! Természetesen! A fiam úgy tekint rád, mint valami szuperhősre. Múltkor például az egyik barátjával játszottak katonásat. Azt mondta ő Tom Jonas őrnagy, és legyőzhetetlen. Nekem lenne öröm, ha megismernéd a családom. De van egy feltételem. Te is hozd a saját rokonaidat. - mondtam, és koccintottunk. Kellemes érzés remegett végig a gerincemen. Ez már egy életre szóló barátság lesz...
Aztán említette hogy lehet hogy gyerekük lesz. Ezt kihasználva, még egy zamatos pezsgőt is bontott az Easy.
- Koccintsunk Tom leendő gyermekére! - mondtam, majd mind a 100 emberrel koccintottam. Tomot sorra érték a gratulációk, kézfogások tömkelegei.
Már éjfél is elmúlt. Az itt őrjöngő katonák ezreiből, csupán pár maradt. Nem ittam túl sokat, hiszen még haza is kell vezetnem. Még lehúztam egy pohár vörösbort, majd elköszöntem barátaimtól. Powers tizedes kotta részegen énekelte a "Hajrá te büszke katona sarj"-ot, és vidámakat kurjantgatott. Rendlman őrmester a mag mély, karcolós hangján rikácsolta végig a dalt. Jó volt a saját századomat ilyen büszkén, örömteljesen látni. Ugyan még csak én tudtam, hogy jövő héten már el kell hagynunk az országot, de nem akartam ünneprontó lenni. Reménykedni sem mertem benne, hogy a jövő évi ilyen összezörrenésen ennyien itt leszünk. Tom az anyósülésen bámulta az elhaladó lámpákat. Megérkeztünk. Elbúcsúztam a barátomtól.
- Rendben akkor holnap gyertek át ebédelni. - mondtam, majd elköszöntünk. Haza felé már a megszokott úton mentem...

Én az ünepély legvégéig maradtam. Olyan 5-en voltunk, mint egy összejövetelen. Rendlman és Powers énekelt én addig sorra ittam meg minden üveg a pezsgőt, nem kiméltem semmit amit megihattam. Aztán amikor már egyikünk se volt képes lábraállni hazaszállítottak. Engem tettek ki utolsónak. Olyan 3 óra lehetett amikor hazaérkeztem. Otthon még egy pohár pezsgőt megittam édesapámmal és nagyapámmal majd lefeküdtem. Aludni nem tudtam, hát olvagattam. Reggel az első dolgom az volt, hogy rókáztam egyet.