Amerikából-Lengyelországig

Tomék, már egy órája ültek a sötétben, menetfelszerelésben.
- Te Tom! Tíz perc múlva dobnak. - Mondta John, Tom újonann szerzett barátja.
- Skacok, készülődés! - kiáltotta egy rekedt tiszt. Ekkor mindenki fölállt, bekapcsolta a sisakját, és reménykedett, hogy nem egy tank elé dobják...

Már egy órája ültünk a sötétben mikor John megbökött és így szólt:
- Te Tom! Tíz perc múlva dobnak.
~ Tíz perc múlva?!!??-gondoltam idegesen.
- Hé John! Ha nem találkoznánk többé, itt egy kártyalap, ráírom nevemet, hogy örökké emlékezzünk egymásra.
- Kösz haver, vigyázz magadra!....
Folytatta volna de nem lehetett mert a tiszt megszólalt:
- Skacok, készülődés!
Mindenki felállt és készülődött, de John még kezembe nyomott egy cigarettatartót, valamit még mondott de a motor fülsüketítő zajától nem hallatszott semmi. Ezután belevetettük magunkat a nagy semmibe.....

A repülőn nagy volt a motoszkálás, mindenki izgult, majdnem mindenkinek ez volt az első bevetése.
-Te, Knox vagy ugye? -kérdezte a mellettemülő.
-Igen Knox vagyok. Neked ez az első bevetésed? -válaszoltam.
-Igen. Úgy érzem, hogy szétpattanok! Érzed a feszültséget?
-Persze, alig kapok tőle levegőt. -mondtam és nevettem egyet.
-Készüljenek! Fél óra és ki lesznek dobva. -szólt a pilóta a rádión keresztül.

Az a fél óra alig pár percnek tűnt. Megszólalt a vörösfejű tiszt, rikácsolva:
- Még 35 másodperc! 30! Huszonöt! Húsz! Tizenöt! - ekkor megállt és kinézett az ablakon. Látni lehetett a várost.
- Öltözzenek! - és leeresztette a kidobóajtót a gép farán.
- Tíz! Kilenc! Nyolc! Hét! Hat! Ugorhat az első! - üvöltötte. És elindultatok az első lépéssel a győzelemig!

/Folyt. Köv. Karzavich! Tom! A Te kezedre bíznám Knoxékat, ha nem gond, mert nekem mennem kell, nem hinném hogy ma még leszek!/