Los Angelesi kiképzőtelep, barakkok.

Itt vannak Amerika kiképzőtelepei, katonai bázisai.

Megérkeztünk a kiképzőterepre. Teli volt katonával. Kicsit megvoltam illetődve, elég kemény volt az alezredes.
~Szórakozzon ez anyjával!-gondoltam magamban.
Ezután elküldött a mesterlövészkiképzőközpontba, hogy ott felkészítsenek. Ott állt egy kövér bajuszos tiszt mutogatva egy céltáblára.
~Úgy érzen ez egyre jobb lesz...-sóhajtottam egyet.
Én kerültem sorra. Kicsit izgultam, mi lesz ha elrontom? De szerencsére mindet szépen eltaláltam. A tiszt ezzel "biztatott" az első lövés után.
- A nagyanyám jobban lő nálatok fafejek!-ordított.
Miután bejeztem visszamentem az alezredes úrhoz.
- A felkészítést bejeztem, uram!-mondtam tisztelegve.

- Rendben, rendben. Igenis, Tábornok úr. Persze azonnal megkezdjük a csőrikék ledobálását! - mondta az Alezredes, majd lecsapta a kagylót.
- Nagyon örülök, katona. És hogy ment? - kérdezte. Tom már akarta mondani, de a tiszt közbevágott.
- Nem kell ilyen bőven beszélni, nincs időnk a bájcsevejre. Pattanjon már fel arra a kamionra maga eszement! - üvöltött, és a kint álló csoportszállítóra mutatott. Már egy tucat légideszantos ült rajta. Egy másik autón egy halom gyalogos, és géppuskás. A Harmadikon néhány mesterlövész. Egy Willi's Jepp-ben egy hadnagy várakozott a kormánynál. Mellé ült be az alezredes, és mögé Nixon százados. Elindultak hát, a Los Angeles-i reptér felé...

/köv. rész reptér./

Kiszálltam a Jeppből, szinte égett a szemem a napon mert vagy két órát sötétben ültem.
-Ez király kis hej, alig várom már, hogy szétlőjem a japcsikat! -mondtam- És most uram? -Kérdeztem a a mellettem álló nagydarab tisztet.
~Most végre kipróbálhatom a sörétesemet is! -gondoltam hatalmas jókedvel.
Elindultam egy épület felé ahol sorakoztak a gyalogosok, gondoltam ott van a kiképzés, és igazam is volt. Elöszört grántokat dobáltunk mindenféle céltáblára, aztán Colt.45-tel löttünk, majd Thompson vettünk kézbe. Volt még mesterlövész is de arra már nem mentem mert nem annak jöttem.
-Gondolom ez csak egy kis ízelítő volt a tréningből. -mondtam kint majd sóhajtottam.
-Katona! 60 kör futás majd 200 fekvőtámasz és 500 felülés! Gyerünk induljon! -rivallt rám egy kiképzőtiszt amire elkezdtem futni.
Kb. negyvenedik körnél jártam amikor elbotlottam.
-Újrakezdeni a 60 kört! Gyerünk, gyerünk mert ez még csak a bemelegítés! -kiabált nekem a tiszt.
~Király, kinézett magának! Most egész nap szivatni fog? -gondoltam.
Lenyomtam a 60 kört, a 200 fekvőt meg az 500 felülést és fáradtan visszakullogtam a Jepphez ahol minden úgy volt, mint amikor elmentem.
~Ez is fura! Itt álltak egész nap?

Valóban, itt nem nagy az élet. Ha valaki megy valahova, akkor azt csak kora reggel, vagy késő este teszi. Ekkor is, inkább az előző. Douglass csak egy pillanatra hunyta be a szemét, mikor kinyitotta, egy vörösfejű kiképzőtiszt ordított rá.
- Mi ez a ku**a lazsálás maga barom?! Ilyen hozzáálással a friccek hat másodperc alatt laposra lövik a seggét! - ordította, miközben fröcsögött a nyál a képéből.
A sorba vezetett. Ott karabélyt adtak a kezedbe, és egy próbababára kellett lőni, aki német katonai felszerelésben volt. Miután ezt a kört ügyesen teljesítettétek, még hat babát hoztak, valamit egy ramaty állapotban lévő Tigrishez vezettek benneteket.
- Látják ezt sz*rfejűek?! Ez a Tank, azaz egy Tiger 8512-es tank, Amerika legfőbb ellensége! Erre a tankra fogunk lőni páncéltörő puskával, illetve tojásgránátot dobunk bele!
- Smith, Karley, Stevenson, Williams, Hrendon, Malaky! Páncéltörőhöz! - ekkor az újdonsült honvédek lefeküdtek, és tűzet nyitottak a tankra. Szépen kilyuggatták, mint a muslinca a narancshéjat.
- Knox, Write, Johanson, Hill, Taylor, Broesowsky, Polgarten! Gránátokhoz! - itt dobnotok kellett, egyenesen az ajtónyílásba. Így telt a kiképzés. Este 9-kor mehetettek fürödni. Meleg víz nem volt, és szappan sem. A borzasztó zuhany után, a barakk alvó-részébe mehettetek. Itt emeletes ágyak voltak, kórházi huzattal, valamint párna nélkül. Alattad egy Peter Smith nevű férfi aludt. A szimatszatyrodat az ágy sarkára akasztottad, de nem bírtál elaludni... Mit kezdj most magaddal?

~Ez izzaztó volt! Megértem, hogy szétszednek ha ezt nem csinálom végig de valahogy a fizika edzés soknak tűnik. El kéne foglalnom magam, hisz ku****a fáradtvagyok de aludni nem tudok. -mondtam és kivettem egy képet a zsebemből és elkezdtem neki beszélni.
-Egyszer épségben hazatérek ezt megígérem. Holnap majd írok egy levelet neked is meg az öregnek is. -mondtam azt eltettem a képet.
Öt perc múlva úgy aludtam, hogy aki látott az azt mondta volna: Ez meghalt. A revolverem ott volt az ágy sarkában, a sörétesem a szekrényben. És ez valahogy annyira megnyugtatott, hogy még álmodtam is:
-Knox, ébren vagy? Csináltam neked reggelit. Gyere reggelizni!
-Knox ébredj! Knox?
És az álom áttért a valóságba.
-Knox, az istenér is kelj fel! Reggel van!
Addig aludtam amik fejbe nem vertek egy puskatussal.
-Mivan? -ugrottam fel.
-Gyere reggelizni és hozd eszt is! -mondta egy tiszt és lerakta mellém a sörétest.
~Na ezek is értenek az emberekhez... -gondoltam és elindultam reggelizni.
A reggeli 3 különleges katonai szendvics volt, amiből kaptunk útravalónak is.

Miután megreggelizett, visszamentetek a barakkokba.
Az őrmester eligazítást tartott, hogy egy és fél óra múlva ledobják őket a már biztonságos vonalak mögötti Karzavich városánál, Lengyelországban.
A teherautók megérkeztek. A nap vakítóan sütött. Mi tagadás, igen melege volt most mindenkinek. Fölszálltatok a teherjárműre, ami a reptérre szállított titeket. Innen csapatszállító gépekkel mentetek Lengyelország felé...

//Folytatás a légtérben, lengyelország és amerika közötti légvonalban!//