Charlie Harper Lakása, Miami városában

Ez itt Miami városa, amiben Charlie Harper él a szüleivel.

Hazatértem szüleimhez Miamiba .Még mielőtt az anyámé háza felé vettem volna az irányt vettem virágcsokrot stb. Beléptem, és elordítottam magam:
- Meneküljenek jönnek a nácik! -
Apám lefutott a sörétes puskájával és amikor belépett a konyhába, meglátott megölelt és felkísért anyuhoz. Anyám lelki katasztrófa volt ez látszott is rajta. A lelki dolog oka az hogy berendeltek a seregbe, de amikor meglátott felvidult és nekem esett és szana-szét ölelgetett. Majd leültünk és megmutattam nekik a puskám a fényképeket amiket suttyomban készítettem. Na és a jelvényeimet. El voltak ragadtatva majd lementünk a partra és még sok helyre...

Charlie apukája volt a legnagyobb örömben. Mikor lesétált a Főhadnagy fiával a 70 év körüli férfi a partra, többször el is sírta magát. Az anyukája úgyszintén. Nem győztek a nyakába varrni kérdéseket. Charlie anyukája a kosztról és a szállásról kérdezgetett, míg a büszke apa föltett egy érdekes kérdést:
- Na és fiam! Hány büdös fasisztának rúgtad szét a mocskos pi****át?!- kérdezte, és nevetett.
- Soknak, édesapám. Soknak... - mondta Charlie Harper. Most egy kicsit neki is jól esett a szüleivel töltendő idő. Amikor besötétedett vacsorához ültek. Charlie Mama a legfinomabb pulykát főzte az ő kisfiának. Jókat nevettek az asztalnál. Charlie Papa egy "Örömbort" bontott, amit ilyen időkre tartogatott 1869-óta. Charlie mesélt a repülőkről, meg hogy Harley alezredes úr, akit nagy becsben tartanak a seregnél el volt kápráztatva a repülőgépes irányításáról. Aztán James Barnes ezredesről is mesélt, és Tom Jonas Őrnagy, az a remek bátor ember is szóba került, pedig a Hadnagy nem is ismerte igazán. Hogy akkora gépekkel ment, mint egy ház, és hogy miket látott a Lengyel határban. Hogy tűzharcba keveredett a vasútállomáson, és hogy milyen jó most neki itt a szüleivel. A borozás után fölment a szobájába.
~ Minden, ahogy hagytam... - gondolta, és lefürdött, majd az ágyába bújt. Holnap új nap lesz, és segíthet az apukájának a munkában. De az anyukáját sem akarta egyedül hagyni...
Reggel mikor fölkelt, kellemes bacon és rántotta illatot érzett. Charlie mama a konyhában tüsténkedett, Charlie papa, kisfia fényképeit szögezte a falra. A harctársakat, a magasban készült képeket. Előkerült egy fotó, két magas, vállas, hegyes tekintetű férfiról is. Az egyik hátra tett kezekkel állt, mögötte egy másik, az ellenkező irányba integetett. Balra tőlük egy Sherman állt.
- Ezek kik fiam? - kérdezte Charlie Papa.
- A hátratett kezű, Harley alezredes, akiről tegnap este meséltem. Az integető erős férfi Jonas őrnagy. Róla is meséltem tegnap. Nagyon jó emberek. Szeretném, ha vége a háborúnak, megismernéd őket! - mondta a főhadnagy.
- Háhá! Ha túl éljük a háborút, fiam... - nevetett föl az öreg, majd sóhajtott egyet. - Ha túléljük... - mondta halkan, és kiment reggelizni...

A mai nap folyamán érkezett egy levél miszerint 3 nap múlva a floridai kikötőben kell lennem. A levélben nemvolt indoklás se hogy miért ,csak hogy Sink vezérezredes adta ki a parancsot .Így, hát elbúcsúztam szüleimtől és minél hamarabb elindultam a pályaudvarig ahol egy busszal indultam a kikötőbe. Majd mikor megérkeztem, nem történt semmi csak 4 db hajót láttam beljebb horgonyozni amelyek ugyan olyanok voltak ezért akadt meg rajtuk a szemem.Egyenlőre egy itteni motelban szálltam meg.